Miért van az, hogy a mai kor embere egyszerűen nem tud örülni az életnek? Elvan a saját kis szürke világában, és folyton csak a problémáiról és a saját, vagy mások nyomoráról beszél. Hiába van meg mindene, amire csak szüksége lenne a boldogsághoz, mégsem elégedett. Mindig azt keresi, mi az ami hiányzik, mi az ami miatt sajnáltatni tudja magát?!
50 évvel ezelőtt a világ még sok tekintetben másképp működött. Nem volt internet, színes tv, az emberek több helyen még maguk termelték meg a mindennapi betevőt, de sok tekintetben mégis gazdagabbak voltak, mint a mai idők szülöttei. Boldogok voltak! 50 év!!!! Nem sok idő! Mi történt velünk?
Azt gondolom, az internet, a tv, és az okostelefonok világában az emberek egyre jobban befordultak, és a világ a technikai fejlődéssel egyenes arányban elkorcsult. A fiatalok többsége ahelyett, hogy a környezetével foglalkozna, a féltégla méretű telefonjával van elfoglalva, észre sem véve, mi zajlik körülötte. Rengetegszer látni, hogy az étteremben egy társaság ül körben egy asztalnál, és beszélgetés helyett mindenki a Facebookot vagy az Instát böngészi!!!!!
Egy friss felmérés szerint Magyarország Európa 3. legboldogtalanabb országa!! Ezt persze sokan magyarázhatnák a rossz politikai és gazdasági helyzettel, viszont az igazság az, hogy a boldogság nem ezeken a tényezőkön múlik. Több olyan ország van a Földön, ahol háborúk zajlanak, súlyos szegénység, vagy éhínség van, az emberek mégsem jajveszékelnek, hanem elfogadják a sorsukat, és örülnek annak a kevésnek is, amijük van.
De akkor nekünk miért esik ennyire nehezünkre meglátni az élet apró szépségeit? Miért nem örülünk egyszerűen annak, hogy élünk, annak, hogy minden nap felkel a nap, hogy van tető a fejünk felett, hogy van étel az asztalunkon, hogy van, aki szeret? Ezekért a dolgokért nap, mint nap hálát kéne adnunk, hiszen ez NEM természetes! Ne is vegyük annak! Az élet múlandó, és bármelyik pillanatban véget érhet. Ne akkor akarjunk örülni neki, amikor már túl késő!
Úgy gondolom, a boldogság egy döntés. Hozzáállás kérdése. A nap bármely szakaszában végtelen lehetőség áll arra, hogy megváltoztassuk a hozzáállásunkat. Csak el kell döntenünk, hogy ezentúl a dolgok pozitív oldalát nézzük. Mert mindennek van jó oldala! Még ha ezt rögtön nem is vesszük észre. És mindig van más lehetőség…
Ne vegyük olyan komolyan a dolgokat! Az idegeskedés öregíti a testet, és megkeseríti a lelket. Az életet problémák nélkül is lehetne élni, vagy legalábbis úgy, hogy ahelyett, hogy szomorkodunk a rossz dolgok miatt, örülünk a jónak, és megpróbálunk változtatni a kellemetlenségeken. Ha pedig ez végképp nem megy, nem adunk hatalmat a rossz érzéseknek, egyszerűen csak továbblépünk.
Persze könnyű ezt mondani, – gondolhatják egyesek – amikor ott van a nyakunkban az adósság, vagy valamilyen betegség keseríti meg a mindennapjainkat. Nekem sincs minden nap kirobbanó jókedvem, és mindenkinek vannak problémái. De ha egyfolytában ezeken bosszankodunk, azzal elvesszük a lehetőséget attól, hogy valami jót hozzunk ki a napunkból, hetünkből, vagy az évünkből. Az idő pedig csak repül….És mi nem tudjuk, hogy mennyi is van még vissza, hányszor élvezhetjük még a friss fű illatát, a madarak énekét, vagy szeretteink ölelését.
Élvezzük hát az arcunkat melengető napsugarakat, a finom szellőt, adjunk hálát minden nap azért, hogy egészségesek vagyunk, mert ez ha nem vigyázunk, ez könnyen csak múló állapot lesz. Nevessünk! A gyerekek önfeledtségével. Ők még nem akarnak mindenképpen megfelelni, nem érdekli őket mások véleménye. A pillanatnak élnek! A gyermeki tekintet őszinte, boldog. Kár, hogy az idő múlásával sokan elfelejtjük, hogy milyen is úgy igazán átélni a jelent. Amikor belefeledkezünk egy ölelésbe, egy csókba, egy beszélgetésbe, a játékba, az ÉLETBE……
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: